„Ha nem felejtem el, hogy honnan jöttem, és mindig tudom, hogy hová akarok eljutni, akkor sehol nem fogok eltévedni.”
Tekintse meg interjúnkat!
„1963-ban Miskolcon születtem. A rendszerváltás évében egy öreg újságíró barátommal ültünk a szécsényi Rákóczi Étterem teraszán, s megkérdezte: te tényleg megyei hírlapíró akarsz lenni? Mire én: nekem az jó lenne, és éppen elég! Ő azzal akart lebeszélni, hogy de hisz ahhoz tudnod kéne annak a hegynek is a nevét, ami mögötted van, s mutatott a Fehér-hegyre, a téglagyár felé. Én mondtam, hogyan nevezik az itteniek, és azt is: tudom, hol találni azon árvalányhajat, némelyik parcelláról még azt is, hogy kié. Na, de a folytatását is ismerem-e? Soroltam: a Kőkapun túl a Kőhegy, Középhegy… s már Apáca-puszta után a szomszéd faluban, Nagylócon járunk, ott meg a Kutyahegy, s fölé magasodik az Őrhegy, aminél hozzátettem azt is, hol van azon „a Jézus nyoma”. A kő, amibe lábukat a sipeki meg a rimóci zarándokok Szentkútra tartva mind belepróbálják, de bevallottam őszintén, hogy annak a tetején még nem jártam. Elégedett mosoly jelent meg az arcán, s csak annyit mondott: akkor, te hogy akarsz megyei hírlapíró lenni? Úton járó barátom nyomdokába lépve, évtizedek óta, mint garabonciás járom a vidéket, Palócföldet, s szívesen az egész Kárpát-medencét! Nekem ez elég.”
