„Minden nemzet a múltjából él. Ha a múltat nem tiszteljük, akkor a jelent nem is érdemeljük meg.”

Tekintse meg interjúnkat!

Karcagi születésű vagyok. 1963-ban lettem a Népművészeti és Háziipari
Szövetkezet tanulója, melynek Budapesten volt a székhelye. A gyakorlati időt a karcagi Kossuth-díjas fazekasmesternél, Kántor Sándornál töltöttem. 1965-ben jó eredménnyel szakmunkás bizonyítványt szereztem. Ezt követően még nyolc évet dolgoztam a híres mester mellett. 1972-ben elkészült Tiszafüreden a saját műhelyem, azóta vagyok a magam gazdája. Feleségemmel és két lányommal dolgozom, akik szintén népi iparművészek.

A szakmai szervezetek és a pályatársak számos alkalommal elismerésüket
fejezték ki teljesítményemért ebben a mesterségben. Mindezeknek az elismeréseknek feleségem, Erzsike is részese, hiszen 1972 óta dolgozunk együtt.

Feladatomnak érzem a tiszafüredi fazekasság életben tartását és továbbfejlesztését a mai emberi használatra. Tagja vagyok a Jász-Nagykun Szolnok Megyei Népművészeti Egyesületnek. A Nagykunsági Népművészek Egyesületének alapító tagja vagyok.

Elnyertem többek között a Kántor Sándor-díjat, az Aranyalma-díjat, a Gránátalma-díjat, a Mesterek-díját, a NESZ Hagyományőrző-díját és az Aranyfokos-vándordíjat. Megkaptam a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést, a Szolnok Megyei Tanács Művészeti díját és a Tiszafüred Város
Díszpolgára kitüntető címet.

Az MMA köztestületi tagja vagyok és felvételt nyertem a Helyi és a Megyei
Értéktárba is.

Share on facebook
Share on email
Share on tumblr

Hozzászólások

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük