„Édesanyámtól tanult konzervatív szemléletem: minden, ami még használható, azt nem szabad kidobni. Református neveltetésben részesültem, ami szintén meghatározó számomra. Fiatalon minden nyáron és télen dolgoztam, és a munkaadóimnál arra figyeltem fel, hogy mindennek megadják a módját, volt méltósága, szertartása a tevékenységeiknek, legyen az fizikai vagy szellemi munka. Ez a hozzáállás átragadt rám is.”
Tekintse meg interjúnkat!
„Kaposváron születtem 1940-ben. Gyermekkoromat azonban vidéken, Dunapatajon töltöttem. Édesapám korán meghalt, édesanyám egyedül nevelt fel öcsémmel és nővéremmel együtt. Első filmélményem négyéves koromból való, amikor a második világháború idején a szovjet csapatok átvonultak a településünkön és levetítettek egy, a németek kegyetlenkedéseiről szóló filmet. A honvédségnél megismerkedtem Wekerle Sándor volt pénzügyminiszter unokájával, aki felhívta figyelmemet a Bács-Kiskun megyei filmstúdióra. Első találkozásom a filmkészítéssel életre szóló volt. A Pannónia Filmstúdióba kerültem, egy évet töltöttem Budapest, utána, 1971-ben, amikor a Stúdió Kecskeméten is műtermet hozott létre, stúdióvezetőnek neveztek ki. Munkatársaimmal sok országosan és nemzetközileg ismert animációs filmet hoztunk létre, a Magyar népmesék-sorozatot, a Mondák a magyar történelemből, a Mesék Mátyás királyról vagy a Vízipók-csodapók sorozatot, melynek három része is a stúdió legsikeresebb animációja.”
