Kerekasztal beszélgetés Navracsics Tibor kormánybiztossal, és Nyéky Kálmán Római Katolikus pappal
A Nyitott Konzervatív Platform második kerekasztal beszélgetésén Navracsics Tibort, és Nyéky Kálmánt hallgathatjuk, ahogyan körüljárják a konzervatív gondolat, különböző aspektusait.
Az ismert dolog jobb mint az ismeretlen.
Fogalmazza meg Navracsics Tibor, hogy mit jelent szerinte a konzervatív gondolat. A kormánybiztos szerint a konzervatív alapállás, hogy először mindig az ismerthez nyúlunk, és csak akkor fordulunk az ismeretlen felé, amikor az ismert már teljesen használhatatlanná vált.
Ez persze nem jelenti az ismeretlentől való elfordulást, inkább csak egy bizalmatlanságot az ismeretlen felé, főleg ha egy ember által konstruált dologról van szó, hiszen a konzervatív gondolat tisztában van vele, hogy az ember gyarló, és nem lehet tökéletes.
A korábban említett bizalmatlanság azonban nem jelenti azt, hogy elszáguldana mellettünk a világ, hiszen az ember ugyanaz több ezer éve. Ahogy kormánybiztos úr említi, pont azért élvezetes az antik irodalom, mert ugyanazok az érzelmek, viselkedési stratégiák jelennek meg bennük, mint amikkel napjainkban találkozhatunk.
„A konzervatizmus nem azt jelenti, hogy nem nyitott a változásra, azt jelenti, hogy amikor változtatni kell, akkor a felhalmozott tapasztalatoknak és a kultúrának elsőbbséget biztosít.”
Navracsics Tibor párhuzamot von az elmúlt 250 éve francia, és brit, vagy amerikai politikai fejlődés között, és kiemeli, hogy a felvilágosult hozzáállás 10 különböző politikai rendszert eredményezett, hiszen folyamatosan a tökéleteset kereste, míg a brit, vagy amerikai politikában azt láthatjuk, hogy elfogadták azt az alapállást, hogy nem lehet tökéleteset alkotni, és az alkotmányos rendszer azóta is megegyezik azzal, amit a xviii. században lefektettek.
Nyéky Kálmán azt hangsúlyozza, hogy nagyon fontos különbséget tenni jó és rossz között, annak ellenére, hogy sokszor ez a társadalomban tabunak számít. Szerinte a konzervatív gondolat lényege, hogy a jelen világ aktuális problémáira reflektáljunk, keressük azt, hogy mi a jó, és mi a rossz, és ezen szempontokat szem előtt tartva keressük a megoldásokat. Végső soron tehát valóban nem az észnek kéne döntenie, hanem a szívnek, és a helyes utat keresve erre kéne hallgatnunk.
A nagy kérdés, hogy az ember valóban lehet-e megítélője, és tudója jónak és rossznak, vagy van valami felettünk álló, közös kincsünk, amelyből merítkezhetünk, és ahogyan az ember se változott lényegében több ezer év alatt, úgy az értékeink is stabil alapon állnak.
A teljes beszélgetés itt érhető el:
Guba Dávid
