„Ha a borász szereti a szőlőt, az érződik a boron is.”

Taschner Kurt

szőlész-borász

 

“Én a gyökereket borzasztó fontosnak tartom.”

Taschner Kurt kalandos életutat járt be, míg végül szőlész-borászként a soproni borvidéken található Taschner Bor- és Pezsgőház családi pincészetében megállapodott. Életszemlélete, a természet tisztelete és szeretete egyaránt hatással vannak boraira. Megközelítésében hangsúlyos szerepet játszik a termőterület, s saját családjának múltja is, amelyről ő maga számol be a Tükör-Képek sorozatban.

A Sopron környéki területeken már a 8-9. században folyt a szőlőművelés és a bortermesztés, ekkoriban főként bajor telepesek által. Az itteni szőlőművesek német területekről származtak, azonban az évszázadok során identitásuk magyarrá formálódott. Talán ennek a legszembetűnőbb bizonyítéka az 1921-ben tartott népszavazás, amikor a soproni polgárok kifejezték az anyaországhoz való feltétlen ragaszkodásukat.

Taschner Kurt felmenői között is megjelenik a “német szál”.  Ősei ún. poncichterek, azaz németajkú bortermelők voltak, akiket a helyi lakosok egy tréfás áthallás végett illettek ezzel a jelzővel. (Az elszegényedés következtében zöldségtermesztéssel is foglalatoskodó németeket a német “Bohnenzüchter”, azaz babtermelő szó után, egyszerűen csak poncichtereknek kezdték hívni a tájszólással beszélő lakosok.)

 

 

Korszerű pince, konzervatív szemlélet

 

A Taschner családi pincészet mára már 30 hektáros területen folytat gazdálkodást. A pince a legkorszerűbb feldolgozási módszereket és eszközöket is alkalmazza, azonban a gazdálkodási elvekre a konzervatív értékőrzés jellemző. Taschner néhány konkrét szempontot is kiemel, amelyek szerint vezeti a borkészítést. 

Az egyik ilyen sarokkő a föld szeretete. A szőlő és a bor minőségében is megjelenik, hogy a termelő hogyan viszonyul a teremtett világ kincseihez. Ezért a föld, a szőlő szeretete és gondos művelése kiemelten fontos a minőségi bor előállítása tekintetében.

Egy másik szempont a változó időjáráshoz, környezethez kapcsolódik. Az  időjárás minden évben máshogy befolyásolja az adott év termését, ezért mindig alkalmazkodni kell a feldolgozás során az alapanyaghoz. Ugyanakkor az alapelveken, amelyben hisz a borász, nem szabad változtatni. “A bortermelés konzervatív szakma, ugyanis hosszútávú elköteleződést jelent.”

 

 

“Az ember mindig a jóra törekedjen, mindig igyekezzen a dolgokból a lehető legjobbat kihozni.”

 

A minőségi bortermelés egyik legfontosabb eleme a mindig jobbra való törekvés. Káros az a hozzáállás, hogy  “jó lesz ez így is…”, ugyanis a minőséget, az értéket nem lehet az elvek könnyelmű feladásával elérni. Az, hogy a szőlőből odafigyelés és precizitás nélkül is bor lesz, nem kérdés. A felelősség tehát a borászon van, hogy abból a bizonyos szőlőből milyen bor lesz, neki kell végigvezetni azt  a folyamatot amelynek a végén egy minőségi termék kerül a vendégek poharába.

Taschner szemlélete talán a következő mondatból érthető meg leginkább: “Akkor csinálja az ember jól (a borkészítés folyamatát), ha szeretetből, szerelemből, hobbiként teszi. Akkor látszik meg az eredménye.”

Felettébb motiváló látni az olyan termelőket, akik hozzáállásukban képviselik egyrészt a természettel való harmóniára törekvést, másrészt pedig a minőségi munkafolyamatot. Taschner Kurt ehhez igazi példaként szolgálhat, hiszen meggyőződésével igazi értékteremtőjévé válik lokális környezetének.

 

A portréfilmet a következő linken lehet megtekinteni:

Kádár Gellért

Share on facebook
Share on email
Share on tumblr

Hozzászólások

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.