„Boldog ember az lesz, aki azzal foglalkozik az életében, ami őt igazán érdekli.”

Tekintse meg interjúnkat!

„Zalaegerszegen születtem 1970. június 17-én. Szüleim agrár-üzemmérnökök voltak, édesapám sajnos már nem él. Egy húgom van, aki édesanyám közelségében Zalaegerszegen él, mint ahogy a tágabb családom tagjainak többsége is. Bár szüleim zalaegerszegiek, hivatásuk miatt a megye több településén is éltünk gyerekkoromban (Martonfa, Salomvár, Zalacséb), 1989-től azonban már Zalaegerszegen lakunk. Az apai ág tradícióit követve a Zrínyi Miklós Gimnáziumban tanultam (1984–88), nagyapám nővére – aki földrajz-történelem szakos tanárvolt – komoly szerepet játszott abban, hogy a történelem szakot választottam. Szerencsémre az általános és középiskolai tanáraim is növelték bennem a történettudomány iránti elköteleződést. Az érettségi után magyar-történelem szakra szerettem volna menni, de nem vettek fel, köszönhetően a reáliák iránti érdeklődés és az ebből fakadó teljesítmény hiányának. Van jó minden rosszban, amint nagy kedvencem, Kovács Kati énekli. A sikertelen felvételinek köszönhetően életem két meghatározó évét tölthettem a Zala Megyei Levéltárban, ami csak elmélyítette bennem a vágyat, hogy történész legyek.

 A sors gyakran tartogat az ember számára nem várt, meglepő fordulatokat, így kerültem Miskolcra, a Bölcsész Egyesületbe. Életemben nem jártam előtte a városban, akkor el nem tudtam volna képzelni, hogy itt ragadok (1991–1992: Miskolci Bölcsész Egyesület, történelem szak). Amikor megindult a Miskolci Egyetemen a bölcsészképzés, sokadmagammal átjelentkeztem, igaz, hogy emiatt az első évet újra kellett járnom. 1992-től 1997-ig a Miskolci Egyetem történelem szakos hallgatója voltam. Történelem szakos bölcsész és középiskolai tanár kiváló minősítésű oklevelet szereztem. Később, 2015-ben elvégeztem a Miskolci Egyetem BTK társadalomtudományi és gazdasági szakfordító szakirányú továbbképzését (német nyelv).

Az egyetem ideje alatt megszerettem a várost, barátokat szereztem, mégis úgy gondoltam, otthon a helyem, hazamegyek és a Zala Megyei Levéltárban leszek történész-levéltáros. Azonban Miskolcon egyre erősebb kötődések alakultak, ami miatt gondolkodási időt hagyva magamnak, jelentkeztem doktori képzésre. Az országban egyedülálló textológia programot Kulcsár Péter professzor alapította, aki meghatározó szerepet játszott szakmai életemben, mint ahogy egyetemi oktatóim nagy része is. Neveket nem sorolok, nem szeretnék még véletlenül sem kihagyni senkit. 1997–1999 között nappali tagozatos doktoranda voltam. 1999–2000 között levelező tagozaton fejeztem be doktori tanulmányaimat, ugyanis konzulensem, Bessenyei József professzor úr tanársegédi állást ajánlott számomra. Ekkor már nem volt kérdés, hogy igent mondok-e a felkérésre. Szüleim vettek nekem egy kis lakást, és ezzel eldőlt, hogy „miskolci” leszek. 2001-ben PhD fokozatot szereztem. 2016-ban habilitáltam. 2019 szeptemberétől egyetemi tanárként dolgozom a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karán.

Szakmai sikereimet az egyetemnek köszönhetem: 1999–2003 között tanársegéd voltam a BTK Magyar Középkori, Kora Újkori és a Történelem Segédtudományai Tanszékén, majd 2003–2009 között egyetemi adjunktus (időközben a tanszék neve megváltozott: Középkori, Kora Újkori Magyar Történelem Tanszék). 2009. szeptember 1-jétől egyetemi docens lettem az újabb névváltozáson átesett Kora Újkori Történeti Tanszéken. Illésné Kovács Mária dékán asszony felkérésére 2009–2013 között általános és tanulmányi dékánhelyettese lehettem a karnak. Nagyon sokat tanultam tőle, emberséget, vezetői magatartást és küzdeni akarást a legnehezebb időkben is. Őszintén mondhatom, hogy ő is azon személyek közé tartozik, akinek nagyon sokat köszönhetek. 2011. július 1-jétől 2013. november 27-ig tanszékvezető voltam a Kora Újkori Történeti Tanszéken, egy rövid időre – 2013. július 1-jétől 2013. szeptember 16-ig – pedig a Bölcsészettudományi Kar dékánja lehettem. Rövid dékánságom oka, hogy Torma András professzor úr rektorrá választását követően felkért, hogy legyek az egyetem általános rektorhelyettese. 2013. szeptember 17-től 2017. május 14-ig töltöttem be ezt a pozíciót. (Közben, 2016. július 1-jétől 2017. május 14-ig intézetigazgató is voltam a Bölcsészettudományi Kar Történettudományi Intézetében.) Hálával tartozom neki érte, rengeteget tanultam ez idő alatt, feltehetően e nélkül fel sem kérhettek volna Felsőoktatásért felelős helyettes államtitkárnak, ami óriási kihívás, iskola volt számomra. Palkovics László miniszter úr 2017-ben államtitkárként kért fel erre a pozícióra, teljesen váratlanul. 2018-ban, amikor megalakult az új kormány, a felsőoktatás az EMMI-ben maradt, 2019 szeptemberétől átkerült az ITM-be, így Palkovics László miniszterként újra a főnököm lett. Örülök, hogy megadatott együtt dolgozni vele, így a felsőoktatás egészét is megismerhettem. 

2020. augusztus 1-jétől vagyok a Miskolci Egyetem rektora.”

Share on facebook
Share on email
Share on tumblr

Hozzászólások

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük