"Ha átérezzük és megéljük a pillanatot, az itt és mostban születő, megismételhetetlen, egyedi helyzetet, amelyikben esélye van találkozásnak és egymás megértésének, ha erre képes vagy bármikor és bárkivel, akkor kezdesz valamit sejteni arról, mi a dolgunk nekünk, pedagógusoknak."

Tekintse meg interjúnkat!

„1968-ban születtem Pécsen. Amennyire vissza tudok tekinteni az őseimre, én szereztem
először diplomát a családban. A tudás, a tanulás tiszteletét otthonról hozom, bár igazi értéke a
kétkezi munkának volt mindig otthon, ahol a súrlódások és konfliktusok állandó élményei
voltak a gyerekkoromnak. Talán ezért kerülhetett érdeklődésem fókuszába az emberekkel
való bánni tudás. Példaképemnek mindig olyanokat kerestem, akik ezt a nagyon nehéz
mesterséget hitelesen és sikeresen tudták művelni, így vált számomra nagyra becsülté egy-egy
pap, művész vagy tanár. Erősen figyeltem, mikor mit és hogyan mondanak, tesznek, miért
hisznek nekik vagy éppenséggel miért nem, tettek, szavaik eredményesek-e, célt érnek-e
velük. Szinte tanulmányoztam a viselkedésüket, elemeztem magamban, én vajon akkor
ugyanúgy cselekedtem, beszéltem volna vagy teljesen másképp. Ezzel a szemlélettel tudom
végezni a munkámat a szentesi Horváth Mihály Gimnázium drámatanáraként is.”

Share on facebook
Share on email
Share on tumblr

Hozzászólások

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük