Andrásfalvy Bertalan

néprajzkutató

Uradalmi cselédek között

A soproni születésű Andrásfalvy Bertalan gyerekkora óta csodálója a magyar vidéknek és kultúrának. Középiskolás korában Petőfi mintájára akarta bejárni az országot, hogy testközelből élhesse át a falusi élet hétköznapjait, hagyományait. A II. világháború azonban családja sorsát megpecsételte, s elnincstelenedve éltek az Eszterházy uradalom egyik pusztájában, a cselédek között. Ebben az időszakban az uradalmi cselédek voltak az ország legszegényebb, legelhagyatottabb lakosai. Andrásfaly visszaemlékezése során azonban jó szívvel gondol erre az időszakra, ugyanis sokat tanult tőlük emberileg, s későbbi kutatásait, szemléletmódját is nagyban alakították az ezen évek tapasztalatai.

 

Egyetem és tudományos élet

A sikeres érettségi vizsgákat követően Andrásfalvy három szakra jelentkezett, elsőként a néprajzot választotta. Mivel oda nem vették fel, román-magyar tanári szakon kezdte meg egyetemi tanulmányait. Engedélyt kapott, hogy néprajz előadásokat hallgasson, végül teljesen átment erre a szakra. Az egyetem után Szekszárdra került, ahol bejárta a Sárköz falvait. Számos helyi lakossal, időssel beszélgetett, akik meséltek neki a vízszabályozás hatásairól. Kutakodása során született meg első jelentős könyve, A Duna mente népének ártéri gazdálkodása címmel. Számos oklevelet, korabeli leírást dolgozott fel, mindamellett, hogy a a terepen végzett kutatásai és személyes beszámolók is gazdagították nézőpontját és tudományos rálátását. E kutatás nagymértékben hozzájárult a természetről és a társas kapcsolatokról vallott nézeteihez. A lokális gazdálkodás ugyanis nem a természeti lehetőségek féktelen kihasználásán és az önzésen alapult, hanem a természettel való összehangon, egy bizonyos együttműködési viszonyon. Andrásfaly szerint ez az együttműködés az, amely egy társadalmat összetart, a verseny viszont előbb-utóbb önzéshez vezet. Itt visszakapcsol a háború alatt eltöltött évek tapasztalatához, ugyanis az uradalmi környezetben a cselédek az együttműködés öröme miatt játszottak egymással, nem a győztes-legyőzött logika szerint gondolkodtak a közös sport vagy játék során. Tanulságosan jegyzi meg, hogy ez az az együttműködési szándék és készség, amely sok esetben hiányzik a társadalmunkból.

 

“Nem lehet valakit szeretni művészet nélkül.”

Az együttműködés leginkább az egyének közötti kapcsolatokon keresztül valósulhat meg. Andrásfalvy szerint a társas kapcsolat alapvető emberi szükséglet. A művészet szerepe pedig az, hogy közli azt a szeretetet, amely e kapcsolatok fenntartásához, éltetéséhez szükségesek.  “A művészet szükséglet, érzelmeink kezelésének eszköze.” A művészet ebben az értelemben egy átfogó képe mindannak a kulturális hagyománynak, amely a nyelvtől elkezdve a népdalokon át az egyes képzőművészetekben rejlik. Ez a művészet azonban egy tanulható és tanulandó dolog. A kultúra elemeinek tanítása, gyakorlása olyan magatartást, érzést képes példaként állítani a gyermekek és a fiatalok számára, amely észreveszi a világ szépségét, a kultúra, a magyarság értékét. Régebben az emberek életének sokkal inkább szerves részét képezte a kulturális örökségek megélése, a példán keresztül könnyebben magukévá tették. Ez azonban jelentősen megváltozott, emiatt manapság sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a művészeti oktatásra, s nem csupán “szabadidős tevékenységként” tekinteni arra.

 

Andrásfaly Bertalan példaként állhat mindannyiunk számára. A magyar kultúráért és hagyományokért, a lokális kis közösségekért végzett tudományos és közéleti tevékenysége olyan érték, amelyre mindannyiunknak elismeréssel kell tekinteni.

 

A teljes  portréfilmet a következő linken lehet megtekinteni:

 

Kádár Gellért

Share on facebook
Share on email
Share on tumblr

Hozzászólások

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.