Baán Izsák
Bencés szerzetes
Baán Izsák, bencés szerzetes osztotta meg gondolatait a Tükör-Képek sorozat videós portrérajzaiban. Főként a személyes életformakereséséről, a bencések mindennapi életéről és lelkiségéről beszélt.
Hamar rájött, hogy Isten arra hívja, hogy egészen neki, az Ő jelenlétében éljen, egy olyan létformában, amiben Ő az első. Nagyon korán tudatosult benne, hogy egyházi szolgálatait közösségben, imádságban, egyszerű életben és egyszerű emberek között szeretné teljesíteni. Így rátalált a Bakonybéli Szent Mauríciusz Monostorra, ahol azóta is él és dolgozik.
„Nagyon megérintett a hely, a környezet, a völgy, és megfogott ennek a hitelessége, a tisztasága enne a dolognak, hogy nem nagy struktúrák, nem nagy épületek… de a lényeg megvan. És akkor azt éreztem: hogy ez itt a helyem, ide kell jönni! Volt egy ilyen egyértelműség, egy hazaérkezés élmény, hogy ez lesz az a hely. És ennek már húsz éve.”
Gondolatai összecsengenek Kányádi Sándor Folytonosság című versével, ahol Bakonybéli látogatása során írja azt: „…akármikor jössz itthon van az isten.”
Izsák testvér rendkívül érthetően foglalja össze a bencések gondolkodását. Kitér arra, hogy a bencés hagyomány a stabilitási fogadalmuk révén belül állandó kapcsolódáshoz keresnek a Transzcendenshez, kívül pedig az épületük és közösségük nyújtja az erős (helyhez) kötöttséget. Erről szól a szerzetesi napirendük is: Az imaórák szabályos állandósága és szoros napirend mellett sok mindennel foglalkoznak: dolgoznak a kertben, lelkigyakorlatokat vezetnek, építkeznek, turisták jönnek, foglalkozásokat tartanak. Ennek ellenére sokszor elvonultabb, monasztikus rendnek szoktuk őket emlegetni.
Nekem, személyesen is volt szerencsém a Regnum Marianum közösségével két alkalommal ellátogatni Bakonybélre, ahol ízelítőt kaphattam a nyugodt, de dolgos bencés szerzetesek mindennapjaiba. Megérintett a hely környezeti szépsége, a szerzetesek nyitott és barátságos jelenléte, az imaórák Istennek tetsző egyszerűsége. Részt vettünk Izsák testvérrel egy rövid lelki vezetésen, és dolgoztunk is a monostorban a renddel közösen.
„Azt tapasztaljuk, hogy az, amit mi élünk, az itt igazi, itt hiteles. Ha én elmegyek valahova és elmondom, hogy milyen jó Bakonybélben, akkor éppen nem ott vagyok, ahol nekem lennem kell. És annak nincs olyan ereje, mint amikor valaki ide jön és itt szerez tapasztalatot.”
Izsák testvér ezután a monostor fizikai és lelki értelméről elmélkedett. fallal körülvett megjelenése egyfelől bezár, de távol is tart sokmindentől,a külvilágtól, egyben védelmez is. Arra enged emlékeztetni minket, hogy minden, amit ebben a világban teszünk, annak értelme van, tegy cél felé mutat, túlmutat önmagán és az evilági életen is. Ezt napról napra tapasztalja ő Bakonybélben. Kiemeli a szerzetes, hogy Szent Pál azon mondata, miszerint: „Engesztelődjetek ki az Istennel!”, számára személyesen a monostor, mint kiengesztelődés, békesség helyét is jelenti.
A szereztesi hagyomány általános hozzáállása Baán Izsák testvér számára ezt jelenti:
„A lemondás, hogyha annak van értelme, van célja, tehát nem csak úgy önmagáért, hanem valami másért, valami nagyobbért van, akkor az igazi belső szabadsághoz vezet.”
Számomra Izsák testvér személye és az egész bakonybéli monostor élete meghatározó élmény volt, visszatérés az „Ora et labora” (Szent Benedek regulájának jelmondata) eredeti jelentéséhez. Van lehetőség egy-egy napra, vagy akár hetekre is bekapcsolódni a rend életébe, így bíztatok mindenkit, aki kedvet kapott ennek megtapasztalására, az egyszer látogasson el Bakonybél csodálatos világába.
A teljes beszélgetés itt érhető el:
Brückner Ádám
