„Minden nemzet a múltjából él. Ha a múltat nem tiszteljük, akkor a jelent nem is érdemeljük meg.”
Tekintse meg interjúnkat!
Karcagi születésű vagyok. 1963-ban lettem a Népművészeti és Háziipari
Szövetkezet tanulója, melynek Budapesten volt a székhelye. A gyakorlati időt a karcagi Kossuth-díjas fazekasmesternél, Kántor Sándornál töltöttem. 1965-ben jó eredménnyel szakmunkás bizonyítványt szereztem. Ezt követően még nyolc évet dolgoztam a híres mester mellett. 1972-ben elkészült Tiszafüreden a saját műhelyem, azóta vagyok a magam gazdája. Feleségemmel és két lányommal dolgozom, akik szintén népi iparművészek.
A szakmai szervezetek és a pályatársak számos alkalommal elismerésüket
fejezték ki teljesítményemért ebben a mesterségben. Mindezeknek az elismeréseknek feleségem, Erzsike is részese, hiszen 1972 óta dolgozunk együtt.
Feladatomnak érzem a tiszafüredi fazekasság életben tartását és továbbfejlesztését a mai emberi használatra. Tagja vagyok a Jász-Nagykun Szolnok Megyei Népművészeti Egyesületnek. A Nagykunsági Népművészek Egyesületének alapító tagja vagyok.
Elnyertem többek között a Kántor Sándor-díjat, az Aranyalma-díjat, a Gránátalma-díjat, a Mesterek-díját, a NESZ Hagyományőrző-díját és az Aranyfokos-vándordíjat. Megkaptam a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést, a Szolnok Megyei Tanács Művészeti díját és a Tiszafüred Város
Díszpolgára kitüntető címet.
Az MMA köztestületi tagja vagyok és felvételt nyertem a Helyi és a Megyei
Értéktárba is.
