"Először is, tudni kell, hogy a tudás végtelen. Az embernek a tudása mindig egy nagy ismeretlen világból jön. Én csak egy picit tudok... Ezért kell a szerénység."
Tekintse meg interjúnkat!
A délvidéki Zomborból Esztergomba származott építész, majd ízig-vérig magyar jogász
család gyermeke, akit anyai ágon a Vas-megyei 1848-49-es magyar szabadságharc eszméit
valló, hitvalló család formált igaz kereszténnyé az 1945 utáni években, évtizedekben.
1953-ban a 8.osztály elvégzése után komoly nehézségekbe ütközött a továbbtanulása, de a szülők példája erőt adott számára a küzdelmekhez. 1962-ben a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen művészettörténet-történelem szakos tanári és muzeológusi diplomát szerzett, jeles eredménnyel.
Hét évet az esztergomi Vármúzeumban mint helytörténész dolgozott, majd 1969. január 1-jétől 2009-ig az ELTE Művészettörténeti Intézetének munkatársa, 1996-tól professzora lett, 2009-től pedig az Egyetem prof. emeritája.
2017-től a Szent István Tudományos Akadémia rendes tagja, 2022-től a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja lett. Számos elismerése mellett a Széchenyi-díjat és a
Magyar Örökség-díjat is elnyerte.
Kutatási területe: a magyar középkori – reneszánsz művészet helye Európában, különös
tekintettel a 14-15. századi falfestészetre.
Szívügye a kortárs magyar művészet szakmai segítése is.
